Az édes mandula (Prunus dulcis) egy gyümölcsfa, amely áprilisban halvány rózsaszín virágokkal virágzik, és kifejezett tavaszi hangulatot kölcsönöz a kertnek. A termések eleinte kis zöld őszibarackokra hasonlítanak, de a húsuk száraz és ehetetlen. A termés közepén található mag egy ehető mandula, amely közvetlenül vagy süteményekben is felhasználható.

A fa legjobban teljes napsütésben és tápanyagban gazdag talajban fejlődik. A növekedési időszakban rendszeres öntözést és trágyázást igényel az egészséges növekedés és terméshozás fenntartása érdekében. A dán éghajlat miatt ajánlott üvegházban vagy meleg, védett helyen, például déli vagy nyugati fal mellett termeszteni, hogy megvédje a fagy és a gombás betegségek ellen.

Az édes mandula széles koronájú növekedési formájú, és 2–4 méter magasra, valamint 3–4 méter szélesre nőhet. A levelek hosszúkásak és zöldek, a virágok fehérek vagy halvány rózsaszínek. A termések általában szeptemberben érnek be.

A szahalini cseresznye, más néven Prunus sargentii, közepes méretű lombhullató fa, amely széles, váza alakú koronát fejleszt. Az idő múlásával a fa kiterjedtebbé és többtörzsűvé válik, ami jellegzetes és természetes megjelenést kölcsönöz a kertben.

A levelek közepes méretűek és hosszúkásak, jól látható heggyel. Sötét bronzvörös árnyalatban hajtanak ki, később frisszölddé válnak, majd a szezon végén intenzív vörös és narancsvörös őszi színt öltenek. A sima, vörösesbarna kéreg világos parafapontokkal idővel sötétebbé válik, és jellegzetes keresztirányú csíkokat kap.

A fa áprilisban és május első felében gazdagon virágzik nagy, halvány rózsaszín virágokkal, amelyek gyakran a lombfakadás előtt nyílnak. A termésképződés ritka, de néhány évben apró, sötétvörös bogyók megjelenhetnek.

A szahalini cseresznye legjobban napos vagy félárnyékos helyen érzi jól magát, tápanyagban gazdag, jó vízelvezetésű talajban. Sokféle talajt elvisel, de nem szabad vízállásos helyre ültetni. A nehéz agyagtalajt érdemes lazítani és kaviccsal vagy homokkal javítani a jobb vízelvezetés érdekében.

A fa alkalmas szoliter növényként kertekbe, parkokba és fasorokba, ahol dekoratív elemként kiemelhető. A telepítés szakaszában ajánlott a karózás a stabil növekedés érdekében.

A fűzfalevelű körte 'Pendula' egy kisebb fa, amelyet lehajló és szélesen elterülő koronája jellemez. Gyakran törzsre oltják, ami jól látható törzsmagasságot és olyan koronát eredményez, amely kerekből esernyő- majd sátorszerű formává fejlődik.

A levelek keskenyek és finom, puha szőrökkel borítottak, amelyek tavasszal ezüstszürke árnyalatot, később pedig szürkészöld színt adnak. Lombja a fűz- vagy olajfák leveleire emlékeztet, és könnyed, elegáns megjelenést biztosít. Ősszel a levelek diszkrét világossárga árnyalatot kapnak, és a lombhullás későn következik be a szezonban.

A kéreg kezdetben ezüstfehér a sok finom szőr miatt, de az idő múlásával szürkévé válik és repedezett kéreg alakul ki. Áprilisban és májusban a fa fehér vagy krémszínű virágokat hoz vöröses porzókkal, amelyek félernyőkben nyílnak és enyhén édes illatúak.

A virágzás után apró zöldesbarna termések fejlődhetnek, amelyek nem ehetők, de a madarak néha elfogyasztják fagy után. A fa legjobban teljes napsütésben és jól vízelvezető, közönséges kerti talajban fejlődik. Fagytűrő, szélálló és szárazságtűrő, ha már megerősödött.

A fűzfalevelű körtét gyakran ültetik szoliter faként vagy kisebb csoportokban, ahol világos lombja és lehajló növekedése kontrasztot és szerkezetet ad az ültetésnek.

A csüngő eperfa, botanikai nevén Morus alba 'Pendula', egy díszfa jellegzetes, csüngő növekedési formával. A fa széles koronát fejleszt lefelé hajló ágakkal, amelyek elegáns és nyugodt megjelenést kölcsönöznek a kertnek.

Levelei szív alakúak és sötétzöldek, ami sűrű és dekoratív lombtömeget hoz létre a nyár folyamán. Májusban és júniusban a fa apró fehér virágokkal virágzik, amelyeket késő nyáron világos, fehér termések követhetnek.

A fa legjobban teljes napsütésben és általános, tápanyagban gazdag kerti talajban fejlődik. Mérsékelt növekedésű, általában körülbelül 3 méter magasra és 2 méter szélesre nő, így alkalmas közepes méretű kertekbe vagy szoliter fának parkokba.

A csüngő eperfa közepesen fagytűrő, és csak korlátozott gondozást igényel, ami praktikus választássá teszi azok számára, akik dekoratív, természetes, csüngő megjelenésű fát szeretnének.

A közönséges vadalma (Malus sylvestris) mérsékelt növekedésű fa, természetesen szélesen elterülő koronával. A faj őshonos Dániában, nagyfokú ellenálló képességéről és arról ismert, hogy sokféle talajtípusban jól fejlődik, még időszakosan nedves talajon is.

A levelek kicsik, oválisak és frisszöldek, világossárga őszi színekkel. A fiatal hajtások barnászöldek, míg az idősebb törzsek szürkésbarna, kérgesedő kéreggel rendelkeznek, amely kis lemezekben hámlik.

Tavasszal a fa sok apró, fehér vagy rózsásfehér virággal borul be, amelyek vonzzák a hasznos rovarokat. Később 3–4 cm-es, ovális, sárgászöld, savanykás ízű gyümölcsök fejlődnek. A gyümölcsökből zselé vagy lekvár készíthető, és télen táplálékul szolgálnak a madaraknak.

A fa legjobban teljes napsütésben vagy félárnyékban fejlődik, és nem igényel különleges növekedési feltételeket. Ültethető egyedül, csoportosan vagy szélfogó részeként, ahol szélállósága és természetes formája érvényesül. Ültetéskor az első két szezonban ajánlott a karóhoz kötés a jó megeredés érdekében.